Tamás bácsi azt üzente, nagyszerű a regimentje

Amint hazaértem Panni lányom sms-ei vártak, hogy hívjam őket. Adták Tamást, aki hallhatóan nagyon boldog. Épp parkolt a buszuk a záróünnepség helyszíne előtt. Rendőri felvezetéssel érkeztek, nagy ováció fogadta őket, mint mindenütt.

Tamás első mondanivalója az volt, hogy mindannyian nagyon jól vannak, és nagyon örülnek. A gyerekekkel a világon semmi probléma nincs, nagyon rendesek (tudjuk, hogy Tamás szájából ez milyen sokat jelent).
Az ő kategóriájukban 17 kórus indult. Azt a célt tűzte ki, hogy az első 15-ben azért ott legyenek. Ezt messze túlteljesítették az ezüst fokozattal. Akkor még nem tudta megmondani, hogy pontosan milyen a rangsor, hányan vannak előttük, hány arany, hány ezüst. A sikert az is jelzi, hogy egy csomó meghívást is kaptak, a legutóbbit a beszélgetésünk előtt éppen Koreából. Most épp az ünnepségen ülnek még valószínűleg.
Amúgy minden lécsőn, sarkon, fordulóban mindenkivel énekelnek, a közönségkoncertjük több ezer ember előtt zajlott, kivetítőkkel.

Holnaptól kezdődik a kirándulós hetük, így aztán nem tudják, mikor honnan tudnak jelentkezni. (Szerintem jobb is, ha nem a dokumentációval foglalkoznak, hanem inkább szívják magukba az élményeket.)

KÖSZÖNJÜK TAMÁSNAK, PANNINAK, GABINAK és az egész iskolának, hogy ilyen élményhez juthattak a gyerekeink és mi is!

És egy pici személyeskedés: Annák, Pannák, Pannikám és Panni néni! Boldog névnapot kívánunk!

Márton Zsuzsa